IV. találkozó - május 5.

Egy szép szombati reggelen (konkrétan május 5-én) összegyülvén egy helyen Kockart találkozóba rendeződtünk. Mivel vannak néhányan, akik sajnálatos okokból kifolyólag nem tudtak eljönni eme jeles eseményre, ezért most pár sorban élménybeszámolót tartanék.

Először is Garpeer került begyűjtésre a keletiből, majd onnan megcéloztuk a nyugatit. Eme csodálatosan (büdös) szép helyen heten gyűltünk össze, majd elcaplattunk a Városligetbe rajzolni. A dolog különlegessége az volt, hogy mindenféle összebeszélést mellőzve egyaránt fekete felsőkben surrantunk Budapest utcáin - holott a hangulatra elsősorban a mosolygós, másodsorban pedig a könnyezve kacagós volt jellemző. Rajzoltunk is azér', mert mégiscsak azért mentünk ki odáig, hogy ezt tegyük, de a hét (aztán a fehér pólós Lápi megérkezésével nyolc) emberből mindössze ketten készítettek jelentősebb alkotást, míg a többiek Woody prózaian összetett csendéletét próbálták elemezni. Vagy fát rajzoltunk.

Végül megérkeztünk a kijelölt helyre, konkrétan a Control Pub-ba, ahol korábban már két kockart találkozó is volt.

A hely a szokásos arcát mutatta: a csendes, olcsó, félig-meddig késdobálós vérmérsékletű helyiség, ahol alkalom nyílt a kellemes, mulattató beszélgetésre és ismerkedésre. Csodával határos módon a klikkesedés is minimális mértékű volt és nagyjából egy társaság maradtunk végig. Egy emberként hallgathattuk egymás sztorijait és emlegettünk fel anekdotákat az oldal történelmével kapcsolatosan. Kivételt képezett az egység alól, mikor néhányan a csocsózás vad sportjának szentelték idejük egy részét. Nem tudom, végül kik nyertek, de hogy jól játszottak, az biztos! Legalábbis a szenvedélytől fűtött felkiáltások, mint "Ezazz!" "HÖöööö..." és hasonló hangok erre utaltak. Eme jeles sport kihagyhatatlannak számít a találkozókon - ha nem is aktív játékosként, de nézőként mindenképp részt kell venni!
Volt szerencsénk néhány ember munkáját élőben is megtekinteni, ami mindig nagy élmény szerintem. Ilyenkor tudatosul az emberben az, hogy igen, az ott tényleg egy létező rajz és tényleg baromi jól néz ki élőben is. Legalábbis ama emberek munkája így hatott szerény személyemre, mikor kezembe kerültek a képeik és ahogy elnéztem, mások is így voltak ezzel.
Voltak szokványos történések is: amint megjelent a társaság a Control Pub-ban, mindenki besorakozott a pulthoz, hogy (főként) egy pofa sört vehessen. Aztán nyúztuk kicsit Garpeert, hogy milyen fejlesztéseket akarunk és hogy tessékmán' kicsit gyorsabban programozni. Szóba került a következő verseny kérdése is és jött pár témaötlet - aztán pedig a bejelentés, hogy bizony pár hónapig nem nagyon lesz verseny, viszont annál nagyobb elánnal vágunk majd bele; és ugyanezt a versenyzőktől is elvárjuk majd!

És valami úton-módon maga a kockart is létező lett ilyen díszes és fincsi sütik lényegében! Vorosritty nagy türelemre adott tanúbizonyságot, hogy ezt el tudta készíteni - hogy aztán levadászva örömködve fogyaszthassuk el, mintha soha nem is létezett volna.

És ha már itt tartunk, kihirdettük legutóbbi versenyünk nyertesét is, aki nem más, mint eme fincsi süti készítője! :) Kissé irigylem, mivel Napraforgótól nyert egy rajzot, illetve Gepardustól egy dobozkát. Ezúton is gratulálunk neki! A személyes átadás nem valósult meg, pedig megnéztem volna mindkét nyereményt élőben...!

Írok néhány számot is: összesen 19-en gyűltünk össze, ebből 5 ember volt első ízben ilyen találkozón. 12:00-kor kezdődött a "rajzolással" és végül fél tízkor széledtünk szét utolsókként a kocsmából. Bár eztán két tagunk még elindult az éjszakába, mert énekelni támadt kedve, de ez már egy másik blog története! :)

Illetve eme kornyikálásról készült röviden felvétel is. De hogy kik dudorásznak rajta, az nem lesz most leírva! Alant pedig egy dalszöveg is, hogy esetlegesen begyakorolva a szöveget, következő találkozón mint cserkész indulót énekelhessük az utcán! Ajánlatos mellé némi sört fogyasztani, hogy tökéletes legyen a hangzás.

"Hogyha két Dréherem volna (by Woody and the Kockarts)

Melletted minden reggel, bágyadtan ébredek fel, és fájónak érzem mindenem. 

De néha egy hang a fejemben, új ivóba szólít engem, talán nem hallom meg sohasem.

Hogy

Nem tudom, mit vegyek, nem tudom hol vegyem, miért is nem vehetek, egyszerre két helyen.

ooooo istenem, miért nincs két dréherem?

Mennyivel könnyebb volna,hogy ha két dréherem volna, egyet örökre oda adnék neked, a másik az enyém volna, mindennap a fejembe szállna, és mindenkit szépnek látnék, akit lehet.

Ha volna két dréherem, nem fájna semmi sem. bár volna két dréherem, nevetnék mindenen.

ooooo istenem, miért nincs két dréherem?

Hogyha két dréherem volna, az egyik a tiéd volna, magadhoz szoríthatnád, de a másik az enyém volna, és ha a borom kiborulna, akkor is megmaradna

Ha volna két dréherem, nem fájna semmi sem. bár volna két dréherem, nevetnék mindenen.

ooooo istenem, miért nincs két dréherem?

Úgy fáj, hogy nincs két dréherem!"

Amit még érdemes megemlíteni, az az adomány, melyet a találkozón kaptunk és amit most beforgathatunk a tárhelyre! Örülünk, hogy érkezett így némi támogatás és köszönjük szépen!


További képeket egyelőre a facebook-os oldalon lehet megtekinteni, ahová várjuk a további fotókat! 


www.kockart.hu