Először is szeretnénk megköszönni a lehetőséget!
Mióta alkotsz rendszeres jelleggel? Illetve mi volt az indíttatása az egésznek?
Két és fél éve pasztellezek. Fiatal koromban olajjal festettem és rengeteget rajzoltam, nagy álmaim is voltak, de aztán jött egy-két kijózanító malőr és elment a kedvem, sokáig azt hittem, végleg.
Egy ilyen példa: a feleségem nagynénje Svájcban élt és gyakran kért, hogy fessek neki a falára képeket. Egy alkalommal Arnold Böcklin Faunját kérte, hogy másoljam le neki egy képeslapról. Megcsináltam, amennyire egy ilyen kis nyomatról lehetett. Abban az időben nem lehetett kivinni képet az országból, csak ha egy szakmai zsűri bevizsgálta. Ez a Várban volt. Én hónom alá kaptam a képet és fölvittem. A bizottság röhögő görcsöt kapott, amikor meglátta. Nagyon megaláztak, pedig mondtam, hogy ezt egy képeslapról nagyítottam és nyilván nem akartam idegen tollakkal ékeskedni. Hazafelé eldöntöttem, hogy többé nem festek. Ez majdnem így maradt, de 2012 nyarán megláttam egy könyvet a pasztellről (Pósa Ede) és annyira megragadott, hogy eldöntöttem, megpróbálom. Már elég öreg vagyok, nincsenek művészi ambícióim, úgyhogy baj nem lehet belőle.
Születésnapomra krétákat kértem a családomtól és azóta ez a fő elfoglaltságom.
Eddig (legalábbis kockarton) pasztell képeket láttunk tőled. Más tecnikát is szoktál próbálni vagy van-e tervezve? Például az olajfestéshez hogy állsz?
Szoktam időnként akrillal is festeni, meg akarok más technikákkal is próbálkozni.
„fontos, hogy amit ábrázolunk,
igaz legyen.”
Valószínűleg sok ember kérdezi meg, így mi is feltesszük az olvasóink számára: vannak kedvenc márkáid papírban, pasztellben? Vagy vegyesen alkotsz?
Persze, hogy vannak kedvenc márkáim, csak sajnos nagyon sokba kerülnek, mert azokat kézzel, hagyományos módon gyártják. Ezért vegyesen használok többféle krétát, a témától, vagy a megfogalmazástól függően. Papírokat főleg a nehezebb, 160 grammosakat és főleg a sötét színűeket.
Sok véleményt olvashatunk hébe-hóba, melyek igyekszenek megfogalmazni, mi is a művészet, illetve mettől-meddig korlátokat állítanak fel erre vonatkozóan. Te hogy látod a művészetet, mi számít annak?
A művészetet nem könnyű ma már definiálni, nálam okosabb emberek sem tudták; René Berger szerint egyszerűen a művészet a művek. Ez olyan, mint fából vaskarika, de lehet, hogy neki van igaza mégis. Szerintem a technikai tudáson és a tehetségen túl fontos, hogy amit ábrázolunk, igaz legyen. A giccs például mindig hazudik. Persze ami igaz, még önmagában nem biztos, hogy művészet, de fordítva már más a helyzet. Én hagyományos, realista képeket készítek, de nagyon szeretek minden újító vagy absztrakt művészetet is, ha az jó. Bennem is érlelődik ilyesmi. Talán egyszer, ha megérem.
Közeli ismerősök, család hogy áll hozzá ehhez a lelkes alkotói tevékenységhez?
A család támogatólag áll hozzá,látják azt is, hogy ennek terápiás hatása van az öregedés ellen. Persze ez csak az egyik pozitív mellékhatása az alkotásnak.
Kik azok a művészek, akik hatással vannak a munkásságodra? Vannak példaképeid, kedvenc képzőművészek?
Nyilván, a nagy pasztellisták, mint Rippl Rónai, Degás és a kortársak is Pósa Ede, Tarcsay Béla, Harsányi Zsuzsa meg az amerikai pasztellművészek. Úgy látom, ott nagyobb kultusza van ennek a technikának, mint nálunk. Amúgy minden festményt, rajzot szeretek, ami jó, függetlenül attól, hogy ki az alkotó, ismert, vagy ismeretlen.
Nagyon sok utcai vagy hétköznapi jelenetet ábrázoló műved láthattuk eddig, ami annyira nem szokványos, és amitől éppen még izgalmasabb lesz az egész. Mi alapján döntesz egy-egy jelenet kiválasztását illetően?
A témáimat mindig valamilyen érzelem motiválja, amit vagy a színekkel, vagy az esemény, jelenet eszközével próbálok közvetíteni. Fontosnak tartom, hogy a kép minden négyzetcentimétere az üzenet részeként funkcionáljon.
Szerintem nagyon sokan kíváncsiak vagyunk már a képeidre "offline" mód. Lesz vagy van mostanában kiállításod?
Most a West End Office, “B” épületében van kiállításom, a Dunapart galériával december 28-ig.
Van valami tanácsod azon olvasóinknak, akik most kezdik el a pasztelles "pályafutásukat"?
Ha lehet, hát annyit tanácsolnék, hogy nagyon kitartóan és makacsul gyakoroljanak, mert ez minden nagyobb teljesítmény alapfeltétele és megemlíteném az alázatot, ami nélkül semmi nem megy igazán. Tanulmányozni másokat, tanulni tőlük és szeretni a témát, a tárgyat, a modellt, mert ez is feltétele a fejlődésnek.
Sok embernek van gondja azzal, hogyan fixálja a pasztellt magát, mert általában "megeszi a papír". Erre van valami speciális módszered?
Én hagyományos fixatívot használok, amit igyekszem jó messziről ráfújni a képre, hogy egyenletes, laza rétegben szétterüljön a pasztellen.Nem szabad sokat ráfújni, hajlakkot meg semmiképen se használjanak.
Mi a véleményed a fiatalabb generációk alkotói tevékenységéről?
A fiatalokban mindig ott van az újító hajlam és ez nagyon jó. Szabadabbak, kreatívak. Ezt kell megőrizni és a régit sem szabad elvetni, mert azon építkezünk mindannyian.
Sok ember számára a fő inspirációt a zene jelenti. Számodra is ez vagy valami más?
A zene egy csoda.Sokat hallgatok festés közben.Mindegy, milyen irányzat, az a fontos, hogy jó legyen a maga nemében. Szerintem a művészi hajlam egy komplex fogalom, nem korlátozódik csupán egy területre, vagy érzékszervre, a lélekben lakik és kinél így, kinél úgy mutatkozik meg, de a gyökerük azonos.
Köszönjük az olvasást!
www.kockart.hu
A kérdések összeállításában segédkezett: Zhenia, Gepardus, Gatget, Bögre.
Ha tetszett a cikk Máté Sándorral, oszd meg, hogy mások is rátalálhassanak gyönyörű alkotásaira! :)
